Melchior von Diepenbrock

Élete:Bonnban a katonai iskolába lépett, az 1815-ös háborúban, mint a 13. porosz honvédezred önkéntese vett részt. A háború után családjának barátjához, Johann Michael Sailerhez ment Landshutba, és ott előbb az államtudományokat, majd a teológiát tanulta. Sailert követte Regensburgba, ahol 1823. december 27-én pappá szentelték. Amikor Sailer regensburgi püspök lett, Diepenbrock mint titkár, majd mint kanonok és vikárius működött volt mestere, későbbi kebelbarátja oldalán. 1845-ben boroszlói hercegpüspök lett. A legmostohább viszonyok között vette át az egyházmegye kormányzását. A papság egy részénél a fegyelem meglazult, az egyházmegyében egyházellenes szellem és irányzat kezdett lábrakapni, mely állami részről pártfogásban részesült. Mindezek ellenében apostoli buzgalommal és eréllyel lépett föl. Gyermekszemináriumot és a teológusok számára konviktust alapított, a papság számára a lelkigyakorlatokat, a hívők számára a missziókat honosította meg. 1849-ben a porosz hadsereg ideiglenes tábori vikáriusává nevezték ki. 1850-ben IX. Piusz pápa a bíboros méltósággal ruházta föl. Összes vagyonát végrendeletileg egyházmegyei célokra hagyta. Fiatalkorában foglalkozott az irodalommal is, prédikációi és püspöki pásztorlevelei irodalmi becsűek.

Munkái:

Láttad már?